Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani Dr. Tatárné Laurencz Eszti néninek, és fiának Tatár Andrásnak, akik segítségünkre voltak abban, hogy ez a cikk létrejöhessen.

Az Alapítvány 1993 óta működik, a foglalkozásoknak a Nemzeti Lovarda ad otthont. Szerencsére a Lovarda igazgatója, Pruttkay Zoltán, nem "csak" a lovakat, hanem a gyerekeket is nagyon szereti, így az Alapítvány nagyon sok segítséget kaphat. Mára már külön terápiás helység, öltöző, és ami nagyon fontos, egy akadálymentesített mosdó is a csoport rendelkezésére áll és segíti a foglalkozások kényelmét és nyugalmát.

Az Alapítvány magánkezdeményezésből indult és máig így működik. Az alapötlet Tatár Andrástól származik, aki lovastorna versenyzőként egyik külföldi útja során találkozott a módszerrel. Hazatérve felvetette édesanyjának a gondolatot, hogy a lovastorna lovakkal itthon is meg lehetne próbálni a gyógylovaglás elindítását. Az indulótőkét egy Suzuki robogó elárverezéséből befolyt összeg adta, amelyet András az egyik versenyen nyert.

További motivációt adott, hogy az egyik versenyző fogyatékos kishúga minden edzésen jelen volt és figyelte a munkát, mígnem egyik alkalommal a kislányt is lóra ültették, amit természetesen nagyon élvezett. Rendszeres próbálkozások után, nagyjából három hónappal később jelentős haladás mutatkozott a kislány fejlődésében. Ez további indíttatást adott arra, hogy a mozgássérült és értelmi fogyatékos gyermekek számára széles körben megnyílhasson ez a lehetőség.

A gyógylovaglás tehát kezdetét vette és folyamatosan egyre ismertebbé, és népszerűbbé válik. Jelen pillanatban 50 gyermek van előjegyezve egészen a szeptemberi tanfolyamokig! Sajnos a jogi környezet Magyarországon még nem teszi lehetővé a gyógylovaglás normatív támogatását, így tevékenysége bővítésére az Alapítványnak csak szűkösen állnak rendelkezésre anyagi eszközök.

Pedig a módszer hatékonyságát egyre többen ismerik meg és ismerik el. Természetesen nem csodatételről van szó, Eszti néni úgy fogalmazott, hogy a gyógylovaglás egy láncszem a többi terápiás kezeléssel összefonódva.

Az általunk megtekintett órán halmozottan sérült és nehezen kezelhető gyermekek vettek részt. A terápiás lovaglás tulajdonképpen csak bizonyos esetekben ellenjavallt, szőrallergiás, epilepsziás, illetve rohamoktól szenvedő vagy igen súlyos gerincbántalmakban szenvedő gyermekeknél nem alkalmazható. Természetesen egyéb esetekben is különbözőek az elért eredmények. Vannak olyan fokon sérült gyermekek, akiknél csak sikerélményt okoz a lovaglás, ezt sem szabad azonban lebecsülni, hiszen a gyerekek számára kitárul a világ, egy teljesen más környezetbe csöppennek, ahol rengeteg inger éri őket.

Ez már önmagában is nagyon fontos, még akkor is, ha az állapotukban nem következik be konkrét javulás. Ezek az alkalmak ünnepek a gyerekek számára, elég csak a csillogó szemekre, örömtől kipirult arcocskákra nézni. A kezdeti félelmek pedig hamar elpárolognak.

Ugyanakkor sok olyan eset is van, amikor igen jelentős fejlődés figyelhető meg a gyógylovaglásnak köszönhetően. A lovon végzett gyakorlatok, a ló egyenletes mozgása, a közvetlen fizikai kontaktus segít ellazulni, feloldani a görcsös izmokat, az élmény és sikerélmény pedig további motivációt ad és azoknak a gyermekeknek a figyelmét is felkelti, akik egyébként saját külön világukba zárkóznak. Autista gyermekek szüleitől például sok visszajelzés érkezik arról, hogy a lovaglás után a gyerekek könnyebben kezelhetőek, a külvilág ingereit jobban elfogadják.

A ló hátsó lábainak mozgása leképezi az emberi járást, ily módon még egy lebénult emberrel is megéreztethető a járás ritmusa, jellege. A gyógylovaglás során ezért is fontos, hogy nem nyereg, hanem speciális heveder és puha takaró kerül a ló hátára, így a fizikai kapcsolat közvetlenebb, a gyerekek érzik az állat melegét, testének ringatózását. Nélkülözhetetlen alapfelszerelés továbbá a gyerekek fejére kerülő kobak, amely a védelmet szolgálja. Fontos az is, hogy csak lelovagolt vagy futószárazott lóval szabad gyakorolni, amelyik energiáit már levezette, és higgadtan tud a gyerekekkel együtt dolgozni.

A sérült gyermekeknél nagyon fontos, a gyógytornász közreműködése is, aki általában a csoporttal érkezik a foglalkozásokra és sokszor ő az aki kezdetben szintén lóra ül a gyerekekkel. Ô végzi a gyerekek előkészítését, előlazítását. Számos fogyatékos, vagy nehezen kezelhető gyerekekkel foglalkozó iskolával, intézménnyel évek óta tartó rendszeres kapcsolatot tart fenn az Alapítvány, de sok szülő maga hozza el a gyerekeket egyénileg. Ezeken az órákon megfigyelhető, hogy a szülők is mennyire felszabadultak lesznek, számukra is egyfajta kikapcsolódás látni a gyerekek örömét.

Ez nem is csoda, hiszen az Alapítvány kulcsfontosságúnak tartja azt, hogy az órák kedélyes és vidám légkörben teljenek. Ezt egyébként mi is igazolhatjuk, a sok nevetés, öröm igazán kedvessé teszi az amúgy komoly munkát.

Érdekes volt látni a hiperaktív gyerekek foglalkozását is. Az ő esetükben a lovaglás komoly fegyelmező erővel bír, már napokkal a lovaglás előtt is. És valóban, a máskor nehezen kezelhető gyermekek türelmesen várakoztak a sorukra, és pontosan és fegyelmezetten teljesítették a feladatokat. Meglepő volt az hallani, hogy ez volt az első órájuk. Igazán irigylésre méltó bátorsággal és biztonsággal ültek a lovon, és persze nagyon boldogan hajtották végre a gyakorlatokat.

Egy foglalkoztatási egység 8 órából áll, a gyerekek hetente egy foglalkozáson vesznek részt. Beiratkozni csak orvosi igazolással lehet, tehát nagyon fontos, hogy a kezelő orvos is ismerje és javasolja a terápiát. Szerencsére az orvosok között egyre többen fedezik fel a módszer hatékonyságát, de ez a kör mindenképpen szélesítésre szorul még. Életkori maximum nincs megkötve, de 4-5 évesnél fiatalabb gyermekek számára nem javasolják a programot. Jelenleg két szklerózis multiplexben szenvedő felnőtt résztvevője is van a programnak.

Miután egy kisgyerek számára kijelölt idő lejár, a lovat meg kell simogatni, megköszönni munkáját. Ezt a gyerekek általában nagyon élvezik és a répakarikák, kockacukor-darabok is szépen fogynak, Kola legnagyobb örömére (ebben az élményben szerencsére nekünk is részünk lehetett).

Kola 19 éves, korábban eredményes lovastorna ló volt. A lovastorna lovak teljes mértékben alkalmasak erre a feladatra, hiszen hozzá vannak szokva ahhoz, hogy akár többen is egyszerre gyakorlatokat végeznek a hátukon, miközben ők fegyelmezetten és nyugodtan róják a köröket. Természetesen a sérült gyerekekkel való munkára nem minden kiöregedett lovastorna ló használható. Semmiképpen nem szabad sérült, sánta lovat alkalmazni, hiszen így pont a járás egyenletes hullámzása veszne el. A feladatra csak kifejezetten nyugodt és teljesen megbízható ló alkalmas, amely minden helyzetben megőrzi higgadtságát.

Szerencsére Kola pontosan ilyen ló, ennek köszönhetően a kezdetektől a csapat tagja. Eszti néni elmesélte az első találkozás megható történetét. Az első alkalommal több tolókocsis gyereket toltak be, akik örömüknek, kíváncsiságuknak zajosan, sokszor artikulátlanul kiáltozva adtak hangot. A tolókocsik fémes csillogásától, zajától, a hangoktól a lovak először megijedtek. Eszti néni ekkor bevezette Kolát két tolókocsi közé, hogy a gyerekek megsimogathassák a fejét. Az egyik kisgyerek azonban nem tudta annyira kinyújtani a kezét, hogy elérje Kolát, aki erre a tenyeréhez hajtotta a fejét. Alighanem e a gyönyörű pillanat lehetett Kola új pályafutásának kezdete...